Mostanában sok öröm ér; folyamatosan kapom a You Tubtól a szebbnél szebb zenei videókat, a klasszikus zene világhírű tolmácsolóinak - zenekarainak és szólistáinak - előadásában. De ezt az örömet még a kíváló, legújabb technikával készült felvételek is fokozzák. Szinte koncert terem lett az a szobám, ahol mindezeket hallgatom. Hallgatom? Nem! Elmerülök benne, s hagyom, hogy a legbelsőbb énemig áthasson, felemeljen, hagyom, hogy magával ragadjon... Ez maga a csoda!
Itt hadd álljak meg néhány mondat erejéig, és hadd mondjak hálás köszönetet drága Szüleimnek, akik már tizenéves koromban magukkal vittek a Zeneakadémiára, és bevezettek ebbe a csodába, sőt; fogadtak mellém zongora tanárnőt is, megadva ezzel a zenei alapokat. Mondanám; én genetikailag kódolva vagyok a muzsikára, mégis inkább azt vallom, hogy ezzel én személyesen lettem megajándékozva, meggazdagítva. Igen, mert ezt nem lehet megtanulni alsó, közép, és felső fokon. Lehet tanulni szolfézst, zeneelméletet és zenetörténetet, lehet elsajátítani valamely hangszer technikai kezelését, de mindez nulla, ha nincs meg hozzá a ZENEI KARIZMA! (Chárisz=adomány, ajándék. Ergo: nem megtanulható, nem megvásárolható, hanem -MEGKAPHATÓ...)
Mindezek után; mi a zene? Barátaim, ha én ezt megtudnám válaszolni, nem ember lennék, hanem minimum arkangyal... Könyvtárnyi anyag járja körül ezt a kérdést, sokféle aspectusból vizsgálják, de kimeríteni képtelenség e témát. E mostani "tünődésem" nem más, mint egy újabb, szeletnyi hozzáadás ezekhez. Akkor kezdett bennem megszületni, aztán szárba szökkenni, amikor egy csendes éjszakai órán meghallgattam egy Bach zongoraművet Heléne Grimaud előadásában, aki korunk egyik legnagyobb pianistája, olyan, aki nem csupán eljátsza a művet, hanem egylényegűvé válik eközben a szerzővel, s maga is muzsikává sublimálódik. Karizmatikus....
Most megpróbálok közelíteni a címben feltüntetett témához. - A tudományok világa két főcsoportra oszlik; reáliákra, és humanióriákra. Az első csoportba tartozik pl. a természettudomány, annak sok alfajával, a közgazdaságtan, s az összes műszaki tudomány. A másodikba, -humán világ,- a bölcselet tudományok, pl. a filozófia, pszichológia, nyelvészet, irodalom, történettudományok, jogtudomány, stb. DE MINDKETTŐ FELETT ÁLL A ZENE, AMELY TÖBB, MINT TUDOMÁNY, NOHA VAN TUDOMÁNYOS ELMÉLETI RÉSZE, DE AZ NEM MAGA A ZENE!!! Miért merem leírni hogy felettük áll? Nos, azért, mert a fenti két csoport bármelyikét értelemmel, racionális képességgel el lehet sajátítani. Igazolásul vessünk egy pillantást a filozófiai gondolkodás alfájára, fundamentumára, a logikára. Ennek -skolasztikus megközelítés szerint- a szisztematikus gondolkodás mintapéldánya a szillogizmus. Tézis, -antitézis,- szintézis. Cáfolhatatlanul igaz! De; kőkemény, hideg racionalitás. Az egész bölcselettörténet, a milétoszi, majd a plátoni-arisztotelészi, szokrátészi alapoktól kezdve, Kant, Hégel, Karl Jaspers, Kierkegaardon át, egészen Bergsonig ezen alapszik. (Csak kiragadtam néhány nevet, nem bölcselettörténetet, hanem blogot írok...) A természettudományokről nem is szólva! Ez: magával a matériával, az anyaggal való foglalkozás, az anyagi valóság rendszerezése. A művészetek többi ága is szoros kapcsolatban áll az anyaggal, pl. a képzőművészetek szerves egységet képeznek vele, noha transzponálják esztétikai síkra, és próbálkoznak -a jobbak...- ezen keresztül is rámutatni a supernaturálisra. De mindkét főcsoport az immanentiából ered, az értelem segítségével kutatja, s foglalja rendszerbe azt. LENTRŐL IRÁNYUL FELFELÉ. ARRÓL SZÓL, AMIT A LÁTÁSSAL, TAPINTÁSSAL MEGRAGADHATUNK.
A zene pedig FENTRŐL IRÁNYUL LEFELÉ. A HALLÁS SOKKAL SPIRITUÁLISABB ÉRZÉKSZERV, MINT A LÁTÁS, MŰVÉSZETE A ZENE ANYAGTALAN, SZELLEMI. (PNEUMA.) Ez akkor is így van, ha tudjuk; anyagi eszközökkel gerjesztünk hanghullámokat. De ami ekkor keletkezik, az túlmutat minden fizikai magyarázaton!!! Igen, mert az ihletett művész meghatározhatatlan, lelki tartománya határozza meg ama fizikai instrumentumok minden mozdulatát!
Köteteket lehetne írni a zene hatásáról, az erre fogékony emberek szívében, s egész életében. Ha az igazi zeneszerzőt ihletett, szintén karizmatikus előadók - zenekar, kamarazenekar, szólisták - közvetítik felénk, akkor születik meg a zene természetfeletti CSODÁJA... (Aki űlt már koncert termekben, s vetett néhány pillantást az ilyen előadók,és ilyen hallgatók arcára, az megérti, megtapasztalja, mi is az átszellemülés élménye.)
Szent meggyőződésem, hogy amit az ember -ősidők óta- nem tudott/tud szavakkal, de képzőművészeti eszközökkel sem igazán kimondani önmagából, /még lyrában sem,/ azt tökéletesen kimondja-befogadja a zenével. Dallamba önti a kimondhatatlan, elrejtett ÉN-t, híd ember és ember között, a transcendens, és immanens között. Felülről sugárzik lefelé, az emberi jelenség felé...
Boldog, és igazán teljes ember, aki képes ezt befogadni, s általa átszellemülni. A földről - a fény felé...
Végül: a zene fölött is van egy "tartomány", -eredője minden spiritualitásnak, így a zenének is, - de ennek kibontása messze meghaladná egy zenéről szóló töprengés határait.
